Elkezdtem a blogomat a 2015. ősz - 2016. tavasz közti ecuadori önkénteskedésemről...

...egy másik blogrendszeren, a Tumblren:

http://tropusikalandor.tumblr.com

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat

Jó pár hónappal előre (én sem értem rá mindig, meg a közeliek közül sok már betelt) jelentkeztem egy jezsuita lelkigyakorlatra, amit április 13-16. között rendeztek Dobogókőn, a Manréza Lelkigyakorlatos Házban. Annyit kell tudni erről és rólam, hogy teljesen más lelkiség, mint amiben én felnőttem. Volt annyira meghatározó élmény, hogy úgy döntöttem, nyilvánosan is leírom.

Akciójelenet

Fél öt van, munkából hazaérve állok a ház előtt. Lényegében azonnal indulni is akartam; már a közelben parkol az általam még nem ismert oszkáros sofőr, aki elvisz Pomázig. Onnan 17:30-kor indul a busz, az utolsó, amivel még időben felérek.

Pálferi-szemle 2014.10.14.

A 8. pontból (A jó segítő otthonos a meghittségben.)
 
„Mikor valami fontos dolog történik, nem egyszer az a benyomásom, hogy azt sem bírjuk. Hogy is? Vágyva, remegve óhajtjuk, hogy az életünkben igazán klassz, és értékes, nagyszerű dolgok történjenek,és amikor történnek, nem viseljük el a súlyát.

Pálferi atya mondta az évad első estéjén

 mp3 felvétel itt. 22:25-től

„Eszembe jutott egy mese nyáron. Komolyan. Az jutott eszembe, hogy valahogy az élet olyan, mint egy piac. Elmegyünk a piacra, s ott emberek adnak-vesznek, mindenki ad és mindenki vesz.

Vannak a piacon emberek, akik mennek, körbenéznek, azt mondják, »Hmm, kérem szépen, akárhogy is, de azért nekem van tőkém, van itt mit áruba bocsájtani – az életem. Na, mit lehet itt a piacon az életért kapni?

Ezeket a könyveket szeretném nyáron elolvasni

(Mert szeptembertől júniusig a sok tanulás mellett, ugye, kinek van erre ideje?) Ilyen fogadalmat már sokszor tettem, aztán általában a töredéke valósult meg... Azt vettem észre, hogy komolyabban veszem az efféle elhatározásokat, ha nyilvánosan teszem meg őket.

Úgyhogy íme, ez a program nyárra, az „eddig voltak a kötelező dolgok, most jönnek az értelmesek” nagyszájú mottóval. Nemcsak pedagógiából. Viszlát, blogok és Gmail bambulásával eltöltött látszatórák!

Újabb vizsgaidőszaki válogatás

Befejeztem a második vizsgaidőszakomat Szegeden. Jóval kevesebb vizsgám volt (most úgy alakult, hogy a szorgalmi időszakban kellett erősebben dolgozni), és kevesebb volt az összes olvasnivaló is, csak mintegy 980 oldal. (Plusz a szakmai zárószigorlat anyaga, de ott az irodalomválasztás ránk volt bízva). Így most az idézetgyűjtemény is rövidebb, de azért most is jóval szegényebbek maradnátok ám, ha nem osztanám meg veletek a legjobb mondatokat!

Aranyköpések vizsgára megadott irodalomban

Néhány tanulás nélkül töltött év után ismét vizsgaidőszak köszöntött be az életemben. A második olyan, amit már főállású munka mellett próbáltam teljesíteni.

A szakmai és szakmódszertanos tárgyak közül többnek a követelményeit részben vagy egészben félév közben kellett teljesíteni, az általános (szakfüggetlen) pedagógiából viszont csak előadások voltak, és minden tennivaló a vizsgákra maradt. Eddigi életem során már tizenhárom vizsgaidőszakot végigcsináltam, az ilyen bölcsész tárgyak tanulásához viszont semmilyen rutint nem szereztem. Úgyhogy elég mulatságos volt, ahogy küzdöttem velük. A legjellemzőbb könyvek és cikkek tartalma mindenféle latin eredetű fogalom meghatározása (az ehhez használt szavak között is bőségesen alkalmazva latinosakat) és a köztük értelmezett kapcsolatok leírása. Amit egy műszaki-természettudományos hátterű ember persze úgy olvas, mint tényközlő szöveget, hétköznapi fogalmait felismerve megvonja a vállát, hogy „hát persze, ez így van”, és a következő nap már semmire nem emlékszik. Értem én, hogy a szerzők évtizedes kutatási és elmélkedési tapasztalataikat sűrítették egy olyan mondatba, mint hogy „A transzfer egy társadalmi és kulturális konstrukció.” [1], és egyben azt is értik, miért nincs mondjuk ebben a mondatban semmi más, de így összetömörítve olvasni első alkalommal - nem túl hatásos. A másik vízként szitával összetartani próbált téma a neveléstörténet volt, amit meg az tanul könnyen és hatékonyan, aki jól ismeri a történelmet és a filozófia- és életmódtörténetet (nem én). Összeszámoltam, összesen körülbelül 1900 oldalt olvastam el egy hónap alatt csak az ilyen humán, fizikától független tudományokból. Ennek a legszebb gyöngyszemeit osztom meg most, az utolsó vizsga után veletek.