mp3 felvétel itt. 22:25-től
„Eszembe jutott egy mese nyáron. Komolyan. Az jutott eszembe, hogy valahogy az élet olyan, mint egy piac. Elmegyünk a piacra, s ott emberek adnak-vesznek, mindenki ad és mindenki vesz.
Vannak a piacon emberek, akik mennek, körbenéznek, azt mondják, »Hmm, kérem szépen, akárhogy is, de azért nekem van tőkém, van itt mit áruba bocsájtani – az életem. Na, mit lehet itt a piacon az életért kapni?
Nem kis érték, úgyhogy akármiért nem adom.« Körbenéz, azt mondja, »Na, egy kis élvezet, egy kis jó érzés, egy kis pihenés, ott egy kis szórakozás, ott egy kis luxus, ott még nagyobb luxus.« S akkor az életedért kapsz valami annál kevesebbet, az annál pont kevesebb. Ez nem biztos, hogy jó üzlet. Valami nagyon értékes dolgot annál értéktelenebb dolgokra beváltottad, eladtad, elcserélted.
Vannak azok, akik azt mondják, »Az én életem nagyon értékes, ugyebár. Hát én azért akármit nem, ahh, legalábbis ha én az életemet adom, valaki más is adjon érte életet.« S akkor te azt mondod, »Akkor én megházasodok. Én odaadom magam, te is add oda magad. Én leszek szülő, te legyél gyerek. Én beleteszek mindent, és megkapok mindent, ami abból fakad, hogy látom ahogy növekszel és fejlődsz, és megy az élet tovább.« Ez gyönyörű. De akkor még csak hmm-hmm-hmm. Hol a profit?
Képzeljük el, te mész a nagy piacon, életpiac. »Hát énnekem kétségkívül nagyon értékes dolgaim vannak, például az életem. Hú, na ez nagyon… de én egy jó üzletember vagyok. Én valahogy úgy fogom csinálni, hogy az életemért valami többet akarok kapni.« És ez az a történet, amit itt fejezek be. Mert ha tovább mondanám, akkor méltán tisztelt elődeimhez nem lennék hűséges. Ez nem tantörténet, remélem.”
(A hivatalos leiratból, innen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése