Ezeket a könyveket szeretném nyáron elolvasni

(Mert szeptembertől júniusig a sok tanulás mellett, ugye, kinek van erre ideje?) Ilyen fogadalmat már sokszor tettem, aztán általában a töredéke valósult meg... Azt vettem észre, hogy komolyabban veszem az efféle elhatározásokat, ha nyilvánosan teszem meg őket.

Úgyhogy íme, ez a program nyárra, az „eddig voltak a kötelező dolgok, most jönnek az értelmesek” nagyszájú mottóval. Nemcsak pedagógiából. Viszlát, blogok és Gmail bambulásával eltöltött látszatórák!

A sorrend nagyjából fontossági - nem biztos, hogy két hónap ennyi mindenre elég is lesz.


1. Spencer Kagan, Miguel Kagan: Kooperatív tanulás

Magasan a legtöbbet ajánlott könyv pedagóguspalántáknak, akik csoportmunka által szeretnének valami egészen újat vinni a tanításba, és a tanulók egész iskolai élményét átformálni - ennek ellenére a kötelező irodalomnak egyetlen tanárszakos kurzusomon sem része. Állítólag elég nehéz hozzájutni - a szegedi könyvtárban kezembe akadt a 2010-es, legfrissebb, ajánlója szerint teljesen átdolgozott magyar nyelvű kiadás, és augusztus végéig nálam is maradhat. Azt hiszem, ezt a könyvet várom a legjobban. - Nem bírtam végigmenni rajta, annyira hosszú, annyit dicséri magát és annyit ismétli magát. Ráadásul a struktúrák teljes köre állítólag egy másik könyvben van/lesz kifejtve, aminek semmi nyomát nem találtam.

2. Mészáros István - Németh András - Pukánszky Béla: Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe

No, ezt a könyvet már átrágtam a téli vizsgaidőszakban, csak épp azt kényszerültem kihagyni belőle, ami a legjobban érdekelt: az alternatív, személy- és cselekvésközpontú pedagógiák (Johann Heinrich Pestalozzi, John Dewey, Ellen Key, a New School-modell, Maria Montessori, a Waldorf-pedagógia, Celestin Freinet) kibontakozását, melynek virágkora a XX. század elejére esett. Gyanakvással vegyes rajongással fordulok a reformmozgalmak felé, amellett annyira tudatlan vagyok felőlük, hogy ma még szinte meg sem tudom őket különböztetni egymástól. Ezen szeretnék most változtatni.
- KÉSZ (2015. február), ámbár ebből a könyvből elmélyedni nem lehet bennük.
3. Daniel Pink: Motiváció 3.0

A már 2010-ben magyarul is megjelent könyvről csak most, az egyetemen hallottam először. Szerzője szerint ideje szakítanunk azzal a nézettel, hogy a munkahelyen vagy az iskolában az ösztönzés tökéletes eszközei a jutalmak és büntetések (ún. külső motiváció): fizetés, előléptetés, lefokozás, jutalomút, dicséret, figyelmeztetés, osztályzat, intő. Arra kellene koncentrálni, hogy akiket irányítunk, örömet és fejlődést találjanak a tevékenységben önmagában, különben csak a látszatát fogják fenntartani. Minden oldalról érintettnek érzem magam. Ha nagyon tetszik, majd veszek egyet a főnökömnek ajándékba. :-P - KÉSZ, nem veszek a főnökömnek.

4. Paul Wade: Fegyencedzés

November körül már csodálatos kifogásai vannak az embernek a sport ellen: sötét és hideg van a Margit-sziget füvén való labdajátékokhoz; a lovasoktató nem tudott időpontot adni egész hétre; az uszodáig el kéne biciklizni, de esik, meg úgyis késő van; korizni semmi kedvem egyedül, és most már nem tudok társaságot szervezni erre a hétvégére. A történet szerint (melyet egyesek az első szótól az utolsóig mesének tartanak) a szerzőnek a börtönben semmi sportlehetősége nem volt, még a konditeremben is állandóan foglalt volt az a kevés eszköz, viszont a fogolytársaktól meg kellett magát védenie. Hát kitalált egy edzésprogramot, amihez csak a saját súlyát használta. Mire ősz lesz, ezt nem csinálni már tényleg legfeljebb csak a betegség lesz megfelelő ok. - KÉSZ

5. Nyíri Zsuzsanna: Háztartásunk kémiája

Csaknem azóta szeretnék kevésbé agresszív és természetesebb szereket használó háztartást kialakítani, mióta sajátom van. Nagyon minimálisat sikerült ténylegesen tenni eddig. Ez a könyv állítólag jó bevezető. 92 oldalas, valamikor október körül kaptam kölcsön barátaimtól, és háromnegyed év alatt 24-et sikerült elolvasnom belőle... Az alapján kicsit túl sok benne az összeesküvés-elmélet, de legalább kémiatanár írta, nem a netről ollózta össze. Ha befejeztem, szaladok is bevásárolni a Zöldboltba. ☺ - KÉSZ
De nem a Zöldboltba megyek, hanem az Azúr Vegyszerboltba.

6. Thomas Gordon: A tanári hatékonyság fejlesztése - a T.E.T. módszer

Erről a könyvről keveset tudok, de dicsérik mint egyedülálló értéket. Nagyon sok egyetemi kötelező irodalom hivatkozott rá. Gordon a Rogers-féle humanisztikus pszichológia követője, mindenféle helyzetben (kultúrában, életkorban, tevékenységben) alkalmazható jó hozzáállást akart a pedagógusok kezébe adni, melynek lényeges pontjai: az erőszakmentes konfliktusmegoldás; az egyéni felelősség; és a másik támadása, hibáztatása helyett az én-üzenetekkel való kommunikáció. Hívei szerint békés, feszültségmentes, őszinte, alkotásra alkalmas viszonyt szül. - KÉSZ. Ez volt életem legjobb tanári olvasmánya. Mindenkinek ajánlani fogom.

7. Csíkszentmihályi Mihály: Flow - A tökéletes élmény pszichológiája

A magyar származású pszichológus először 1990-ben angolul megjelent munkájából egész irányzat nőtt ki (és persze számos specifikusabb könyv követte, pl. a Flow az iskolában ☺). A boldogság megtalálásáról szól életünk idejében olyan tevékenységek által, amikben teljesen el tudunk merülni. Csíkszentmihályi pszichológus, a könyv nem ötletelés, az elmélete mögött komoly, több évtizedes kutatómunka van. Elég tömény, filozofikus olvasmány, már kétszer hagytam félbe, de rokonszenvezek a boldogság eredetére vonatkozó gondolattal, úgyhogy el akarom kezdeni harmadszor is.

8. Ibusze Maszudzsi: A fekete eső
Kevés és részben ellentmondásos információt találtam róla. Túlélők naplói alapján írt regény a hirosimai atombomba-támadásról (a szerző maga nem élte át, ami nem meglepő, hisz így maradt elég ideje az életéből, hogy a könyvet megírja). Úgyhogy először csak belenézek, aztán meglátjuk. Rendkívül el van hanyagolva nálam a szépirodalom, azért akartam egy ilyet is felvenni a listára. - KÉSZ

9. Carl Rogers, Jerome Freiberg: A tanulás szabadsága

Egyelőre annyit tudok róla, hogy hasonló a T. E. T. könyvhöz, ezért is került a listám végére. De erre is több kötelező irodalom hivatkozott olyan megállapítások alatt, amik felkeltették a figyelmemet. Azt is gondolom, nem árt az ilyen fajta tanítós könyvekből minél többet olvasni, Magyarországon a jelenkor iskoláiból eléggé hiányzik ez a szemlélet, amit persze nem úgy értek, hogy egyáltalán nincsenek olyan pedagógusok, akikben megvan. Az egyik fordítója az a Klein Sándor, akinek a szervezet- és szociálpszichológia könyveit is ajánlották nekem. - KÉSZ (2015. március), csúcsélmény volt az olvasmányaim között, hasonlóan a Gordon-könyvhöz.