Ez nagyon szép, én csak azért nem járhatok biciklivel, mert…

Lássunk néhány, a biciklizést állítólag ellehetetlenítő tényezőt. Ahol a „munkahely” és „munkába járás” szavakat használom, te érts alatta bármit, ahova naponta vagy rendszeresen jársz: lehet ez egyetem, iskola, tanfolyam helyszíne, orvosi kezelés helye, gyereked óvodája, szántóföld, templom, a lényeg, hogy nem mondhatsz le róla, hogy rendszeresen oda közlekedj.

Első rész: A leggyakrabban említett problémák szerintem valójában előítéleteken alapuló kifogások.

1. „A városban, ahol lakom, biciklivel közlekedni életveszélyes.”
Nos, lehet benne némi igazság is (Budapesten legalábbis biztosan). Valójában azonban néhány húzással nagyon is könnyen alacsonyra csökkenthető a baleset valószínűsége, így bár a veszély veszély marad, a kockázat összességében kicsi.
Válassz jól útvonalat és időpontot, ismerd a szabályokat és közlekedj azok szerint (légy ebben példamutató, akkor is, ha sietsz), sötétben világítsd ki magad, ismerd meg a közlekedés többi szereplőjének szokásait, keresd velük a szemkontaktust, ne hagyd, hogy felbosszantsanak, és végül viselj sisakot arra az esetre, ha mégis fellökne valaki. Többre vagy kíváncsi? Itt egy magyarra fordított amerikai kiadvány a biztonságos biciklivezetés trükkjeiről.

De a legfontosabb: ha szerinted a város az autóforgalom miatt veszélyes, akkor ha kiszállsz az autódból és biciklire ülsz, akkor megtettél egy lépést pontosan afelé, hogy biztonságosabb legyen.

2. „Rossz a levegő az utakon.”
Először is ez biztos, hogy a városodnak csak egy részére igaz.
Továbbá a gyalogos, és a klímaberendezés nélküli vagy nyitott ablakú közösségi jármű és autó utasa is ugyanazt a levegőt szívja. Csak hosszabb ideig. És gyalog még alacsonyabban is van az orra-szája.
De ha nagyon zavar, és nem tudod elkerülni a csúcsforgalmi órákat, vehetsz egy légszűrő maszkot.

3. „Nem tudok védekezni az időjárás ellen.”
Ha ez igaz lenne, akkor gyalog sem tudnál közlekedni.
Ha hideg van, öltözz fel. Egyébként ha jó tempóban haladsz, általában valamivel vékonyabb öltözet is elég.
Ha meleg van, vigyél magaddal vizet, lehetőleg ne a legforróbb órákban tekerj (de ezek egyébként a legtöbb embernek a munkaidejébe esnek), és ha érzékeny a bőröd, használj krémet.
Ha esik az eső, vegyél fel esőkabátot. Ha nagyon nincs alkalom megszárítkozni ott, ahova mész – hazafelé értelemszerűen nincs ilyen probléma –, vigyél magaddal száraz ruhát. (Olyan nagy viharban, amikor a biciklivel meg kell állni, a gyalogosok és többnyire az autók sem tudnak haladni.) Az elázás pedig nem annyira tragikus, amilyennek az emberek többsége elképzeli, ezt néhány alkalom után te is tapasztalhatod, ha kipróbálod. :-)
Én hóban nem szoktam biciklizni a féktávolság növekedése miatt, de Budapesten mostanság alig néhány olyan hét van egy évben, amikor az utak is havasak. (Mások szerint kifejezetten élvezet friss hóban tekerni.)

4. „A munkahelyemen elvárják az elegáns megjelenést. Ha koszosan és izzadtan érkezem, ki fognak rúgni.”
Ha van a munkahelyeden zuhanyzó, akkor a probléma meg van oldva.
Ha nincs, igazából akkor is csak a melegebb hónapokban gond ez. Átöltözni, kicsit megszépíteni magad pedig akkor is lehet a mosdóban. A menetszél jól hűt, kevésbé izzad meg az ember, mint egy konditeremben. Sok európai országban cseppet sem különleges látvány az öltönyös, kosztümös kerékpáros. Nézd meg a cyclechic.blog.hu-t, hogyan lehet elegánsan is tekeregni (vannak tippek szoknyához stb. is).
De a legegyszerűbb: indulj időben, hogy ne kelljen száguldoznod (ez a biztonságod meg az út élvezhetősége szempontjából is előnyös), és akkor nem fogsz kiizzadni.
A felverődő sár ellen szerelj fel sárhányót, ha tócsán hajtasz át, nyújtsd előre a két lábad és addig gurulj.

5. „Nincsenek megfelelő ruháim.”
Aligha hiszem. Nem kell versenybiciklis felszerelésben tekerned. Csupán kényelmesen kell felöltözni, és nyilván nem a tűsarkú cipő az ideális (ha az kell, tedd a csomagba).
Ha a lánc összeolajozza a nadrágod szárát, betűrheted azt a zoknidba, vagy melegebb hónapokban érdemes boka fölött végződő nadrágba bújni.

6. „Nincsenek kerékpárutak.”
Még ha véletlenül igaz is, ez legyen a legnagyobb baj. Az úttesttől elválasztott kerékpárutak rengeteg adópénzbe kerülnek, és (egyelőre) csak egy szűk réteg élvezi előnyeiket. Ehelyett sokkal inkább az úttesten, a forgalomban kellene megszokott látvánnyá válni a kerékpároknak, a sávok szélesítése, kerékpársávok kijelölése, belvárosi területeken sebességkorlátozás bevezetése után.

De a legfontosabb: Ha te biciklizni kezdesz, tettél egy lépést pont afelé, hogy több kerékpárút vagy -sáv legyen, hiszen nőtt rá az igény.

7. „Csomagot szállítok.”
Vedd a hátadra, szerelj fel csomagtartókosarat vagy csomagtartózsákot, előre, hátra. Ha a mérete, alakja vagy tartalma különleges, kérj tanácsot bicikliboltokban. Természetesen nem a konyhabútor és sitt szállítására gondolok, bár én úgy emlékszem, még soha nem vittem építési törmeléket a munkahelyemre.

8. „Gyereket szállítok.”
Tegyél fel gyerekülést, ültesd gyerekutánfutóba, ha nem kell egyedül továbbmenned, üljetek tandemre, vagy legegyszerűbben menjen(ek) a kicsi(k) is biciklivel. Természetesen ebben az esetben hamarabb kell elindulni és nagyon gondosan választani az útvonalat, de az biztos, hogy sokkal jobban fogja élvezni az utat, mint a kocsiban. Nem mellesleg hamar elkezd megtanulni közlekedni. Ne feledd, hogy a leginkább a személyes példáddal neveled őt!

9. „Nem megfelelő az erőnlétem. Fél napig tartana, míg odaérnék a munkába.”
Senkinek sem megfelelő a kezdet kezdetén. Olvasd el a történetemet.
Kezdd rövidebb vagy könnyebb utakkal, művelj egyéb sportokat is, és légy türelmes magadhoz. Menni fog, rengeteg embernek sikerült már. Csak el kell határoznod.

10. „A bicikliket ellopják.”
Itt is érvényes, hogy néhány egyszerű szabály betartásával megnyugtatóra csökkentheted az eset esélyét. Először is nem muszáj olyan géppel járni, amiről messziről látszik, hogy félmilliós. Használj megfelelő lakatot megfelelő módon mindig, mikor őrizetlenül hagyod (erről itt olvasgathatsz bővebben), lehetőleg ne feltűnő, de ne is teljesen félreeső helyen legyen. Legjobb, ha zárt vagy őrzött területre tudod betenni.
A biciklik többségét hazánkban egész élettartamuk alatt egyszer sem lopják el.

∞. „Igazából nem akarok. A bicikli szerintem nem is való városba.”
Köszönöm, ezt akartam hallani.
Tekinthetjük akkor az összes többit semmisnek? :-)

Második rész: Van viszont néhány, általában ritkábban és több alázattal hangoztatott érv, amik szerintem is problémát takarnak. Lássuk, mit mondhatunk ezekre.

1. „Félek az utakon. Autót sem nagyon merek vezetni.”
(A nagy különbség az előző sorozat 1. kifogásától az, hogy ez a megszólaló nem hárítja a felelősséget a körülményekre!)
Kezdj el kis forgalmú helyeken és időpontban gyakorolni. Menj először csak addig a boltig, ami a városrészeden belül van, a barátaidat, rokonaidat meglátogatni hétvégén, stb. Menjetek többen együtt. A nehéz utakra kérj meg tapasztalt kerékpárost, hogy az első néhány alkalommal kísérjen el. Ismerd a szabályokat, viselkedj kiszámíthatóan és merj határozottan élni az elsőbbségeddel, nem veszélyeztetve persze testi épségedet. Tégy meg mindent azért, hogy lássanak. Itt olvashatsz arról, hogyan tudod megelőzni, hogy elüssenek. Idővel bele fogsz jönni és bátor leszel, majd meglátod.

2. „A munkahelyem fizeti a munkába járás költségét vagy annak egy részét (esetleg eleve cégautóval járok), és erre bizony szükségem is van. A kerékpár fenntartását nem fogják téríteni.”
Ha jó állapotban van a járgányod, nem fog kelleni sokat rákölteni. (Ha bérletet vagy autót kapsz a munkahelytől, az jól jöhet a bicikli mellett is.) Ha pedig megszereted, lehet, hogy nem fog annyira fájni az a kiadás.
Ha jó fej, kreatív főnökeid vannak, megpróbálhatsz beszélni velük, a megváltozó helyzetben nem tudnák-e ezt a támogatást más formában kifizetni neked. Esetleg miért ne lehetnétek ti az első cég Magyarországon, mely a bejáráshoz kerékpárt biztosít az alkalmazottaknak? (Lehet, hogy mire elintézed, már le is csúsztok erről a címről. :-))
Ha vezető beosztásban vagy, fontold meg az ilyen kérések méltányolását!

3. „A munkahelyemen nem lehet biztonságban kerékpárt tárolni.”
Nehéz ügy. Először is mérd fel az épületet, telephelyet, ha még nem ismered teljesen, hátha mégis van valami alagsor vagy hátsó udvar, ahol meg lehet beszélni az ott dolgozókkal. Ha nincs, próbálj meg a közelben biztonságos tárolóhelyet keresni (ismerősnél, bevásárlóközpont garázsában). Utcán sem mindenhol „öngyilkosság” egész munkaidőre lelakatolva otthagyni, főleg, ha rálátsz az ablakból.

De a legfontosabb: azt mondják, a legnagyobb ösztönzés az épületek fenntartói felé, hogy megfelelő helyet alakítsanak ki, épp az, ha minden nap fürtökben lógnak a biciklik a korláton. Úgyhogy ne add fel, a kerékpáros munkába járással éppen a probléma megoldásáért teszel!

Ha vezető beosztásban vagy, erről se feledkezz meg!

4. „A munkahelyemre vezető út (vagy annak egy szakasza) forgalmas, 70 km/h a megengedett sebesség, ki vannak tiltva róla a kerékpárok, stb.”
Ha az érintett szakasz rövid (pl. csak egy híd), leszállhatsz, és tolhatod a járdán vagy az útpadkán.
Egyébként keress elkerülő utakat. Meglepően sok helyen létezik települések, településrészek között a főútvonallal párhuzamos jó állapotú földút, amit a térképek sem jelölnek, ezekről a helyiektől vagy műholdas térképekből tájékozódhatsz.
Vagy szállíthatod a biciklit az érintett szakaszon vonattal, hajóval, Budapest esetében HÉV-vel, fogaskerekűvel – netán autóval.

5. „35 km-re lakom a munkahelyemtől. Ez soha nem fog naponta menni.”
Semmi nem reménytelen – olvasd el a történetemet. Kezdd kisebb távokkal, míg megedződsz.
Egyébként meg (ha ragaszkodsz ehhez az életmódhoz, és semmiképp sem akarsz közelebb költözni vagy munkahelyet váltani) tedd fel a biciklit vonatra, hajóra, Budapest esetében HÉV-re, fogaskerekűre, netán vidd autóval az útba eső nagy parkolóig.