Akarsz nulla forintból sokkal jobban fényképezni?

(Ezt a cikket hobbifotósoknak írtam, akik minden fontos eseményre magukkal viszik a gépüket és kattintgatnak, de általában nem kifejezetten fényképezni járnak. Egészen más a helyzet, ha pl. megrendelésre fotózol, vagy beállított képeket készítesz. A cikk azt a fajta fényképezést tartja szem előtt, amikor a képekkel az eseménynek vagy az utazásnak „csak” emléket szeretnél állítani a képeiddel - magam is főleg ilyenben utazom.)


Te is szeretnél „jobban fotózni”?

Lehet, hogy nem a felszerelésed, vagy a technika mély ismerete az első lépés.

Kezdjük azzal, hogy miért készítünk eseményeken fényképeket? Azért, hogy hogy (közös) emlékeink legyenek. Ehhez persze az is kell, hogy megnézzük a képeket, és általuk felidézzük azokat. Ezért közzétesszük őket, ma általában úgy, hogy feltöltjük valamilyen internetes albumba.

Ahogy a digitális fotózás olcsó lett, és a filmre fényképezést kis számú fotográfus, fotóművész hobbijává szorította vissza, az egy alkalommal készíthető képek száma lényegében korlátlanná vált. (Nem jelent érezhető plusz költséget képenként, és a tárolás is körömnyi eszközökön megoldott.) Az egyre okosabb kamerás zsebeszközökkel pedig az online albumba töltés is egyre inkább a gépek automatizált feladata. Mindez azonban csak technikailag igaz.

Légy őszinte, ha csak nem vagy nagyon szerelmes a képeken szereplő témába, vagy személybe (esetleg a fényképészbe), hány képet nézel meg egyszerre szívesen?

Az a helyzet, hogy ha 183 képet tárolsz egy eseményről, soha nem fogják megnézni a közzétett képeidet, ha csak nem fizetsz érte nekik.

Sőt, hadd sokkoljalak. Te sem fogod soha többé megnézni azokat a képeket. Gondolj bele, hogy ha csak néhány hetente több száz képed keletkezik, akkor egy-két év alatt hogy fog kinézni a számítógéped merevlemeze, vagy az online albumod? Meg fogsz ott találni bármit? Mikor lesz időd erre? Őszintén: mennyit nézegeted az egy évvel ezelőtti fotókat? (Nem a 20 éveseket nézed inkább, amikor csak azokat dolgoztattuk ki papírra, és tettük albumba, amelyeknek tényleg értelme volt?) Ezek után mit vársz másoktól a te képeidet illetően...?

A kulcs az, hogy kevés képet kell közzétenned. Nevezzünk „egységnek” egy eseményt, utazást, rendezvényt (esetleg egy csak fotócélú kiruccanást is). Többnapos programon lehet egy egység egy nap, vagy ha két-három nagyon különböző helyen járunk egymás után, akkor a helyek mindegyike. Egy egységről az emberek átlagosan 30, de legfeljebb 50 képet fognak megnézni, ezeket is csak akkor, ha egységenként csoportosítva vannak. Erre mondhatod, hogy de hát nézzék az áttekintő oldalt, és nagyítsák ki, amelyik tetszik - nem értek egyet. Amikor nálam jobban fényképező emberekkel gyalogtúrázom, ők utána tizenöt képet küldenek nekünk egy egész napról, és mindenki az övéiken van elájulva. (Annak idején a 24 meg 36 képkockás filmtekercs egyébként elég jó mennyiségi keretet is adott.)

Mit csinálj, miután hazaértél a számítógépedhez?

Ha még nincs, szerezz be egy képnézegető programot, amellyel egyetlen billentyűleütéssel tudsz a teljes képernyőre nagyított képek között előre és hátra lapozni, valamint törölni. Enélkül esetleg nem lesz türelmed végigmenni a folyamaton. Windowsra például az IrfanView-t, Linuxra például a GThumb-ot tudom ajánlani, mindkettő ingyenes és tud magyarul is.

Először is nézd végig a képeket, forgasd el a függőlegeseket (ha a géped nem teszi meg). Csak azért írom, mert van, aki még ezt is lusta megcsinálni. Majd minden csoportjukból, amik ugyanazt a témát ábrázolják, egyet (1) hagyj meg. Hidd el, te is el tudod dönteni, melyik a legjobb, ha egyáltalán különbség van köztük, nem kell ezzel a nézőket terhelned. (Ha külön kérésre fotózgattál egy látványt, elküldheted az összeset annak, aki megkért rá, de akkor se tedd közzé mindet.)

Ezután újból menj végig a képeken, és szigorúan törölj ki minden olyat, amelyik rosszul sikerült. Ne szánd meg a torzszülötteket. Gondolj arra, hogy remélhetőleg nem életed utolsó és nem is a legjobb képeivel állsz szemben, mert legközelebb megint eggyel jobban fogsz fotózni. Minden ilyen hibás képet:

• életlen, elmosódott, túl közeli
• elmozdult rajta bármi (vagy a gépet tartó kezed a kép készítése közben), ha csak nem ez volt a kifejezett szándékod
• sötét
• túl fényes
• belelóg valami
• le van vágva a téma egy része
• túl kicsi a téma, és a kinagyításához a felbontás nem elég nagy
• arcokat akartál a képre, de mindenki háttal vagy takarásban van
• nagyon előnytelen egy lényeges személy arca

tüntess el. Akkor is, ha az az egyetlen kép készült arról a témáról! Lehet, hogy nagyon szép az a vadon nőtt lila kökörcsin, de ha az ujjad látszik a jobb felső sarokban, bízz benne, hogy egy hét, vagy egy év múlva is nyílni fog. A csak színhibás vagy ferde képeket persze viszonylag könnyen lehet digitálisan utómunkázni, de ez szerintem önkínzás. Én inkább legközelebb készítek egy jobbat.

Ha máris alig maradt képed, ne bánkódj. Fontold meg, hogy nem teszel közzé semmit! Semmi gond. Majd legközelebb.

Ennél sokkal valószínűbb, hogy most következik a legnehezebb, legtöbb akaraterőt igénylő munka. Lefogadom, hogy ha csak egy kicsit is ügyes voltál, még mindig több képed van egy-egy egységről, mint amennyinek lenni szabad. Addig kell törölnöd belőlük, amíg a számuk le nem csökken a korlát alá. Szerintem ne is arra törekedj, hogy épp csak lenyomd 50-re a mennyiséget, inkább legyen jóval kevesebb, mint a korlát! Ez aztán az igazi szívfájdalom. De meg kell értened, hogy a cél a (közös) emlék, a nézegethető képcsomag létrehozása. Tulajdonképpen fontossági sorrendbe rakod a képeidet, és a legkevésbé fontosat vagy érdekeset törlöd. Aztán ismét a maradék közül a leglényegtelenebbet. És így tovább.

Eddigre talán már rájöttél, hogy ha legközelebb kevesebb munkát, kevesebb vívódást és szebb képcsomagot akarsz, akkor már a helyszínen több időt kell töltened egy-egy képpel, és ezzel arányosan kevesebb képet készítened. A minőség a mennyiség előtt. Ha végigcsinálod ezt a válogatást, akkor minden alkalommal kapsz egy visszajelzést arról, melyik képek sikerülnek, legközelebb erre építhetsz. Vagyis a válogatás a fotózásodra is visszahat, jó irányba. Talán jól teszed, ha a gépeddel is alaposabban megismerkedsz (fogadni merek arra is, hogy a funkcióinak talán a felét ha használod), de könnyen lehet, hogy csak meg kell állnod, kicsit több szögből és távolságból megnézned a témát, többféle keretbe foglalnod, két különböző fényerővel elkészítened. Persze ha vidám emberek mozdulatait vagy haladó járműveket szeretnél elkapni, akkor nem ez fog segíteni, hanem a rutin megszerzése, de ez is olyan folyamat, amelynek során egyre kevesebb képet készítesz, mert egyre kevesebb próbálkozásból lesz egy-egy jó.

Tulajdonképpen a cikknek azt a címet is adhattam volna, hogy „Mértékletes fotózás” (csak reméltem, hogy így inkább elolvasod ☺).

Még egyszer a három drasztikus lépés:

1. minden azonos témájú kép törlése témánként egy kivételével,
2. minden rossz kép törlése,
3. a maradékból is csak a keretbe beleférő számú kép megtartása.

Most töltsd fel őket, egységenként külön albumba, amiknek adj címet.

Ezzel máris kiemelkedsz a tömegfotósok tengeréből (akik lényegében mindezen feladatukat azok időigényével együtt a képeik nézőire terhelik). Ha egy hét múlva megnézed a sorozatot, meg fogsz lepődni, mennyire nem hiányoznak azok a törölt fotók. Szép lassan pedig egyre hamarabb kész leszel majd a válogatással, egyre többen fognak gratulálni a sorozataidhoz, és egyre több sorozatod lesz használható közös emlék akár egy egész társaságnak - anélkül, hogy többszázezer forintos tanfolyamokra járnál, új gépet vennél magadnak, vagy órákat töltenél utómunkázással.